A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben.
Gyakran éreztem a terapeutáknál, hogy lassan haladok, rengeteg pénzt fizetek és nem kapok használható segítséget, útmutatást, megértést és nagyon hiányzott a személyes kapcsolódás.
De leginkább válaszok hiányoztak a feltett kérdéseimre.
Hogyan találtam erre a hivatásra?
Életem első pszichoterápiás tapasztalata 19 éves koromban volt. Egy szakítás feldolgozásához kértem segítséget, akkor még nem sejtve, hogy az a helyzet valójában csak egy felszín volt egy sokkal mélyebb, összetettebb belső folyamatban. Idővel egyre világosabbá vált számomra, hogy a nehézségeim ismétlődő mintázatokból, belső működésből és régóta hordozott élményekből állnak össze.
Az évek során többször visszatértem a segítségkéréshez, mert egyre erősebben éreztem, hogy az önismeret és a saját működés megértése kulcs lehet a szenvedés enyhítésében. Sok tapasztalat és útkeresés után alakult ki bennem az a szemlélet, amellyel ma dolgozom. A hangsúly számomra azon van, hogy a folyamatban valódi összefüggések váljanak láthatóvá, és ezek mentén elindulhasson egy átláthatóbb, élhetőbb működés. Ezt a tapasztalati utat és szemléletet viszem bele a munkámba.
Seneca: Sokszor a jó anyag gyakran megmunkálatlanul hever, mert hiányzik a művész.
Mire van szükség?
Kíséret vagy pszihoterápia
Gyakran azt éltem meg a terápiás folyamatokban, hogy lassan haladok, közben jelentős anyagi terhekkel, mégsem kapok valóban használható kapaszkodókat, iránymutatást vagy mélyebb megértést. Sokszor hiányzott a valódi kapcsolódás is. A legnehezebb talán az volt, hogy a kérdéseimre nem kaptam világos válaszokat. Később különböző spirituális tanítókhoz is fordultam, részben ugyanezt a hiányt keresve. Bár ott gyakran közelebbinek tűnt az emberi jelenlét és kapcsolódás, ezzel együtt sokszor találkoztam felszínes tudással, félrevezető értelmezésekkel vagy egyszerűen zavaros, nem megalapozott állításokkal is.
Ugyanakkor voltak olyan nézőpontok és megközelítések is, amelyek elindítottak bennem egy mélyebb érdeklődést és gondolkodást. A tapasztalataim lényege nem az, hogy egy irány „jó” vagy „rossz”, hanem az, hogy nem minden eszköz működik mindenkinek ugyanúgy, és nem minden helyzet találja meg a maga válaszát ugyanott. Nem a folyó hibája, ha a kiskacsa nem tud úszni.
A fájdalom elkerülhetetlen,
a szenvedés elkerülhető!
( Buddha)