Hat éve dolgozom élethelyzeti, munkahelyi és pénzügyi elakadásokkal, gyakran intenzív, krízis közeli helyzetekben. A közös munka során sokféle nehézséggel találkoztam: függőségi mintákkal (szerekhez, szokásokhoz, ismétlődő működésekhez kapcsolódva), szorongással, pánikkal, szégyennel, valamint különböző személyiségműködési nehézségekkel és hangulati ingadozásokkal. Fontos számomra, hogy a testi és idegrendszeri folyamatokat is figyelembe vegyük, hiszen a mentális és fizikai állapotok szorosan összefüggnek. Rendszerszinten gondolkodom: az összefüggéseket keresem a gondolkodás, az érzelmi működés és az idegrendszeri reakciók között. A közös munka célja, hogy ezek az összefüggések érthetővé váljanak, és a helyzet ne csak „átélhető”, hanem kezelhetőbb is legyen. A folyamat emberi és együttműködésen alapul. Nem távolságtartó megközelítéssel dolgozom, hanem közös gondolkodással, amelyben a megértés és a gyakorlati lépések egyaránt fontosak. A cél, hogy a lehető legrövidebb, de még biztonságos úton jussunk el oda, ahol már valódi elmozdulás érzékelhető – felesleges körök nélkül, a folyamat tiszteletben tartásával. A cél nem az ígéret, hanem a valós, lépésről lépésre történő tisztulás és rendeződés.
